Már évezredekkel ezelőtt fölfedezte az ember, hogy mennyi segítséget kaphat, ha föltekint az égre. Rengeteg ránk maradt emlékből következtethetünk arra, hogy már az írásbeliség előtti korok embere is figyelt az égi eseményekre. A Nap helyzete az égen, a Hold fényváltozása, a csillagok első felbukkanása, majd eltűnése a hajnali és esti égbolton természetes naptárként szolgált az emberiség számára.
A csillagok mítoszokká formálva beépültek a régi társadalmak kultúrájába és meghatározták a társadalom életét, mind az orvoslás, a mezőgazdaság, mind pedig az ünnepségek területén. Az éjszakai égbolton az egymáshoz közel látszó fényesebb csillagok csoportjainak emberi, vagy isteni lények, állatok, vagy tárgyak képével felruházott elnevezése a csillagkép (konstelláció). Egyes nézetek szerint a csillagképek a lélek szellemi inspirációját szimbolizálják, azt a gondolatiságot, ami az embert vezérli. A különböző civilizációk különböző csillagcsoportokat és neveket használtak, bár némely esetben a hasonlóság figyelemre méltó.
Asztológiával foglalkozó jósaink
Az ekliptika
A csillagképek között megkülönböztetjük a Nap látszólagos útjának hátterében látható, azaz ekliptikai és az égi egyenlítő hátterében található, azaz equatoriális konstellációkat. Kitüntetett figyelmet érdemelnek az ekliptika csillag-rajzolatai. Az ekliptika neve a görög eklipszisz (fogyatkozás) szóból eredeztethető, hiszen a nap- és holdfogyatkozások mind az ekliptikán történnek. Ezek a legrégebbi ilyen jellegű felfedezései az emberiségnek, ugyanis a legfeltűnőbb és számunkra talán legfontosabb égi objektumok, úgy mint a Nap, a Hold és a bolygócsillagok, azaz bolygók mindig ebben a zónában tartózkodnak. Az ekliptika csillagképeinek érdekessége például, hogy nem 12 van belőlük, ahogy sokan hiszik, hanem 14. A hiányzó két csillagkép: az Orion és a Kígyótartó, beavató minőséget képviselnek és nem jelennek meg a 12 egyenlő részre osztott ekliptikán.
Nem szabad összekevernünk ezeket az állatövi csillagképeket az asztrológia által használt állatövi jegyekkel! Ez utóbbiak neve, sorrendje és jele megegyezik a csillagképekéivel, de az ekliptikát tizenkét, egyenként harminc fokos részre osztják. Az első jegy ( az ekliptika első 12-ed része ) ott kezdődik, ahol az ekliptika metszi az égi egyenlítőt. A Nap általában március 21.-én van itt. Ekkor kezdődik az északi féltekén a tavasz. Ezért is nevezik az ekliptika és az égi egyenlítő metszéspontját tavaszpontnak. A tavaszpontnak az égen olyan szerepe van, mint Greenwichnek a Földön. A hosszúságot a tavaszponttól számítjuk a Nap évi mozgásának irányában 0-tól 360 fokig.
A csillagképek
0-30 fok között: Kos - Aries
30-60 fok között: Bika - Taurus
60-90 fok között: Ikrek - Gemini
90-120 fok között: Rák - Cancer
120-150 fok között: Oroszlán - Leo
150-180 fok között: Szűz - Virgo
180-210 fok között: Mérleg - Libra
210-240 fok között: Skorpió - Scorpius
240-270 fok között: Nyilas – Sagittarius
270-300 fok között: Bak – Capricornus
300-330 fok között: Vízöntő – Aquarius
330-360 fok között: Halak - Pisces
Csillagkép és csillagjegy
A jegyek valójában sohasem estek egybe az azonos nevű csillagképekkel, hiszen a csillagképek különböző méretűek és mivel az égi egyenlítő (az égbolton húzódó képzeletbeli vonal, a földi Egyenlítő kiterjesztése a térben) lassan elmozdul a csillagok között - a földtengely mozgásának következtében – a tavaszpont és vele együtt minden jegy lassan eltolódik az ekliptika mentén, amelyet nem egészen 26 ezer év alatt járnak körül.
A mágikus csillagismerettel foglalkozók szerint a földre érkező emberi lelkek minden szükséges tudást megkapnak ahhoz, hogy feladataikat elvégezzék, és végül kiléphessenek a reinkarnáció földi körforgásából. Ez a tudás a csillagok fényével van az égre írva. Ezek az üzenetek hordozzák azt az időtlen bölcsességet, amely bölcsességgel megvalósíthatjuk karmikus életfeladatunkat itt a Földön.
